földbirtokos, és felesége, szül. szentkatolnai Cseh Polixéna (1831-1921) /2 db./
visit (105x66), Kronstadt (Brassó), ca. 1870
A hátlapokon grafitceruzával írva a házaspár neve.
A hátlapok azonosak.
"Háromszék egyik legkedveltebb s legkeresettebb orvosa Magyarország felvidékéről származott Erdélybe. Nógrád megye Nézsa nevű községében született 1820-ban. Középiskoláit Pesten a piaristáknál végezte, orvosi tanulmányait a pesti egyetemen. Diplomáját 1848-ban nyerte el, s az ifjú orvost mindjárt magával sodorta az éppen akkor kitört szabadságharc. A nagy időkből ő is kivette a részét, mint minden orvos, akit nemzete és hazája iránti kötelességérzete áthatott. A szabadságharcot végig szolgálta mint honvédorvos, egészen Világosig. Nemzetünk nagy tragédiájának utolsó aktusa után az osztrákok besorozták a VI. Maximilian nevéről elnevezett dragonyos ezredbe, melyet 1850-ben Temesvárra vezényeltek. Temesvárt akkor nagy tífuszjárvány tört ki s nagy volt az orvoshiány. Csakhamar kitudódott, hogy az ezredben több mint harminc orvos van, s így ezeket orvosi szolgálatra rendelték ki. Az ezredet később Erdélybe küldték s állomáshelye Szent-Katolna volt. Így került Sinkovits Háromszékre. Szent-Katolnán bizalmatlanul fogadták az osztrák orvost. Feltűnt azonban, hogy folyékonyan és szépen beszél magyarul. Amikor aztán az is kitudódott, hogy nem osztrák, megkedvelték a különben is jómodorú embert. Egy év múltán az ezredet Békés-Gyulára helyezték át, de Sinkovits ezzel nem szakadt el Erdélytől, sőt ígérete is kötelezte reá, hogy visszatérjen. Bécsben kiszuperáltatta magát, s visszajött Szent-Katolnára. Nagy küzdelmek után feleségül vette egy ottani nagybirtokos leányát, Szent-Katolnai Cseh Polixenát. 1852-ben működése teréül Kézdivásárhelyt nézte ki magának, hol mindjárt meg is választották városi főorvosnak. Vagyonos ember volt, jól is házasodott, másként nem tehette volna, hogy kielégítse altruisztikus érzését. Fizetését ugyanis minden évben valamely jótékony célra fordította. Utolsó húsz évi fizetését egy kórház alapítására adta. A kórház létre is jött s mint magánkórház, nemcsak Kézdivásárhelyre, hanem messze vidékre is kiterjesztete áldásos működését. Fenntartása azonban sok nehézségbe ütközött s már-már lehetetlenné vált. Ekkor felajánlották – a XIX. század nyolcvanas éveiben – a Veres-Keresztnek. Ez ugyan nem vette át, de megengedte, hogy az egylet tagsági díjait a kórház fenntartására fordítsák, s azonfelül két ápolónő fizetéséről gondoskodtak. Nagyobbik fia, Aurél szintén az orvosi pályára ment, s mint ezredorvos szolgált a honvédség kötelékében. Apa és fiú sok éven át praktizált együtt a kis székely városkában s Háromszék nagy kiterjedésű vidékén. Sinkovits Ignác magas kort ért meg: nyolcvan éves korában hunyt el, 1900. június 11-én." (Forrás: Pataki Jenő: Füleki Sinkovits Ignác, Orvosi Szemle, 1931)
Mindkét kép jelentéktelen kopásnyomokkal és foltokkal.

Adler, Leopold: füleki Sinkovits Ignác (1820-1900) orvos, 1848-49-es honvéd ezredorvos,

  • Cikkszám: A081610
  • Készlet információ: 2-3 Nap
  • 24 000 Ft.


Címkék: cdv, Brassó, Erdély, orvostörténet, militária, 1848/49